Azt a betyár mindenit, mennyire hiányzott már Dávid Veron! Az ókanizsai zsurnálhölgy századelőn játszódó kalandjai immár negyedik alkalommal bűvöltek el, Baráth Katalin (csak névrokon!) romantikus krimisorozatának legújabb darabja a letehetetlen kategória!
Dávid Veron, azaz immár Remete Istvánné természete nem sokat változott a derék mérnökemberrel megkötött nász óta. Ugyanolyan kíváncsi, romantikus lelkületű mint egykoron, azonban testezete egyre inkább emlékezteti arra, amelyet elméje még nem tudott elfogadni igazán: áldott állapotban van, immár 7 hónapja viseli édes terhét. Egy nem túl jól indul nap után (kicsinykét összezördült az urával egy kép miatt) egy közeli településre utazik nőgyógyászati célzatból, majd felszáll egy emeletes zöld buszra, remélve, hogy minél előbb hazaér a fárasztó nap után. Azonban Remete Pista hiába várja estebédre durcás asszonyát, ugyanis amaz buszt rossz képű legények hatalmukba kerítik, és az utasokat Veronnal együtt elnyeli az alföldi puszta mélye. Nem kell sokat várni az első gyilkosságra, azonban ahhoz, hogy a tettesre és a kiváltó okra fény derüljön negyven esztendőt kell visszamenni az időben, a híres betyárkirály Rózsa Sándor korába….
Baráth Katalin stílusa határozottan javul, az első regények kicsit utánérzéses hangulata után immár rátalált a saját hangjára az írónő. Azon túl, hogy vérbeli krimit kapunk (azaz nagyon lehet törni a buksit, hogy ki a gyilkos), jól fel van építve a történet, a múlt és a jelen megfelelő ritmusban cserélődik, ütősek az egyes fejezetek befejező képei, kellőképpen izgalmasak a fordulatok, habár a könyv utolsó harmadára már biztosak vagyunk benne, hogy mi lesz a végkifejlet, de annyira élvezetes a stílus, hogy ez már tényleg mindegy .Mert igazából a jól eltalált nyelvezet, az, ami rabul ejt, az ízes alföldi tájszólás, a betyárvilág, és az Osztrák – Magyar Monarchia korának hű bemutatása, a kiváló karakterábrázolás adja a könyv szívét-lelkét.
Dávid Veron -nak jót tett a házasság és a viselősség, kontúrosabb lett a szeleburdi lány alakja, Remete Pista továbbra is az ő másik fele, aki alapvetően egy biztonságot nyújtó, nyugodt ember, de ha szeretett Veronja veszélyben van, bizony, még ő is ki tud jönni a sodrából. Az ifiasszony édesapjáról viszont nagyon sok újdonság derül ki, nem volt ő bizony mindig ilyen mintagazda. Rózsa Sándor legendás alakjáról is lehull a lepel, az öreg betyár emberi oldalát is megismerhetjük, de azért az a híres ostor nem egyszer kerül elő a történet folyamán a múltban és a jelenben egyaránt.
Nagyon jó a könyv, bár a végére sajnos kicsit kifogyott a szufla, de nem baj, legalább lesz mit javítani a következő részben. Minőségi lektűr, igazi stílusbravúr, kiváló krimi, tökéletes szórakozást nyújt, mindenkinek ajánlom!
9/10
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: