John le Carré: Árulás

Na persze, minden James Bond filmet megnéztem, de az eszembe se jutott, hogy kémekről szóló könyvet kellene olvasnom. Aztán egyre több helyen olvastam, hogy John le Carré csodákat alkotott a műfajban. És egyre kíváncsibb lettem. Végül kivettem a könyvtárból találomra egy John le Carré könyvet. Tényleg véletlenszerű volt, mivel egyik művét sem ismertem, ezért cím alapján választottam. És mint kiderült, sikerült kiválasztanom a Karla-trilógia kezdő könyvét.

Először is nézzük ki is John le Carré, az egyik legjobb kortárs angol író. 1931-ben született a dorseti Poolban, Angliában. Nehéz gyerekkora volt: az édesanyja ötéves korában elhagyta a családot
(majd tizennyolc évvel később visszatért), az édesapját pedig
biztosítási csalásért zárták börtönbe, és a későbbiekben is sokszor
került összetűzésbe a törvénnyel.

1948–1949-ben a berni egyetemen tanult idegen nyelveket, majd
1950-ben csatlakozott a brit hadsereg hírszerző testületéhez, ahonnan
Ausztriába rendelték ki. Ott zömmel olyan embereket hallgatott ki, akik
átjutottak a Vasfüggönyön. 1952-ben visszatért Angliába, az oxfordi Lincoln College-ban kezdett el tanulni, mellette pedig az MI5-nak kémkedett szélsőbaloldali csoportokba beépülve, lehetséges szovjet ügynökök után kutatva.

1954-ben az apja tönkrement, ezért Cornwell abbahagyta a főiskolát,
és ügynöki munkája mellett tanításba kezdett (német és francia nyelvet);
ezidőben több főiskolán is alkalmazták.

1958-ban tiszti rangot kapott az MI5-nál. Ügynököket irányított,
kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és
betöréseket hajtott végre. Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham)
bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak
volt az első regénye. Ezen felül Lord Clanmorris volt az egyik fő
inspirációs forrás George Smiley karakterének a megszületéséhez, aki
később is visszatérő szereplője lett le Carré regényeinek, többek közt a
Karla-trilógia főszereplője is.

1960-ban áthelyezték az MI6-hez
– a külföldi hírszerzéshez – és másodtitkárként beépülve dolgozott a
bonni Brit Követségen. Innen később politikai konzulként Hamburga
helyezték át. Itt írta meg 1962-ben az A Murder Of Quality című detektívregényt, majd egy évvel később a Kém, aki bejött a hidegrőlt.
Az utóbbi óriási sikere miatt Cornwell 1964-ben kilépett a
hírszerzéstől, hogy csak az írásnak szentelhesse az életét. A legutolsó
ügye Kim Philby árulása volt, aki a KGB-nek fedte fel több brit ügynök
kilétét is. 1974-ben ezt örökítette meg az Árulás című regényében (a Karla-trilógia első részében).

Az 1950-es és 1960-as években az MI5-nak és MI6-nek dolgozott, ezért a
regényeit álnéven kellett írnia. A harmadik könyve, az 1963-as A kém, aki bejött a hidegről,
nemzetközi bestseller lett, és mindmáig az egyik legelismertebb
regénye, mind a saját életműve, mind a műfaj tekintetében. Ezt követően a
hidegháború legelismertebb krónikásává vált a Karla-trilógiának
köszönhetően. A kommunizmus bukása után regényei témája megváltozott:
történetei helyszínéül többek között szovjet utódállamokat,
Közép-Amerikát, illetve az utóbbi időben Afrikát választotta.

Számos regénnyel érdemelte ki, hogy a huszadik századi kémirodalom egyik
legnagyobb írójának tekintsék. 2008-ban a Times a huszonkettedik helyre
rangsorolta az “50 legnagyobb brit író 1945 óta” című listáján.

Na szóval, eléggé feljazva kezdtem neki a könyvnek: most megtudom, hogy milyen igazi kémvilág, vajon milyen, hűha. Hát, mit mondjak, már az első oldalak után kiderült, hogy James Bond csillogó, felszínes világát el lehet felejteni. Nincsenek szuperkémek, szupernők, szuperautók, az alkoholt sem felrázva és nem keverve isszák. Az első ötven oldal maga a sokk: unalmas bürokraták  ücsörögnek egy még unalmasabb irodaházban és unalmasan fecsegnek. Aztán hirtelen megmozdul az állóvíz: egy kiugrott ügynök miatti műsor után megkérik Smiley-t, a nyugdíjazott kémet, hogy nézzen már körül az ügynökségen, mert tutira tégla van a házban, csak nem tudják, hogy ki az. Smiley minden csak nem James Bond: teljesen átlagosan néz ki, ugyan van egy csodálatosan szép felesége, de az folyamatosan megcsalja mindenkivel, aki él és mozog, maga a megtestesült bürokrata. Viszont nagyon okos. Ez nem derül ki elsőre, ahogy az események haladnak előre, kiderült, hogy az unalmas hivatalnok álcája mögött egy zseniális manipulátor rejtőzik, aki lassan, de biztosan eljut a megoldáshoz. 

A könyv zsenialitása nem igazán a történetben lakozik, hanem a stílusban: egyrészt bemutatja a kémek igazi világát, ahol mindenki mindenkit gyanúsít mindennel, senki sem bízik senkiben, másrészt pedig a jelen és a múlt történéseinek egyidejű bemutatásával fenntartja az intenzitást, folyamatosan izgulhatunk azon, hogy vajon most mi fog történni, és tényleg az utolsó pillanatig nem lehet rájönni, hogy ki az áruló. 

Igazából nincsenek komoly akciók a könyvben, de olyan jól van megírva, hogy egy sima ügyirat ellopása közben annyira izgultam, hogy vajon sikerül-e a manőver, mintha egy akciófilmet néztem volna.

Irodalmi igényű kémregény ez bizony, a legjobb fajtából, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Természetesen ma kihoztam a könyvtárból a trilógia másik két kötetét. Természetesen megrendeltem a könyvből készült Suszter, szabó, baka, kém című filmet. Természetesen függő lettem..