Suszter, szabó, baka, kém
Három nagyon jó okom volt, hogy kíváncsi legyek a filmre: John le Carré, Gary Oldman és Benedict Cumberbatch (bocs Ben, bírlak, de azért Garyt még nálad is jobban!)
John le Carré a kortárs angol irodalom emblematikus alakja, kémregényeire Hollywood is lecsapott, de természetesen nem tudtak mit kezdeni a tipikusan angol történetekkel: sem a Panamai szabó, sem az Elszánt diplomata nem lett igazán sikeres. Ideje volt, hogy Anglia is próbát tegyen nemzeti kincsével: az Árulás című John le Carré filmből angol színészekkel (de milyenekkel, úristen! – bocs a beájulásért, de én azt gondolom, hogy a legjobb színészek Angliában teremnek, Shakespeare hona ma is a művészet fellegvára), angol rendezővel filmet készítettek Suszter, szabó, baka, kém címmel.
John le Carré teljes mellszélességgel kiállt a film mellett: producerként is beszállt, sőt egy cameo erejéig színészként is megjelent a filmben. A forgatókönyvet viszont nem ő írta. Sajnos, ez látszik is.
Elkövettem azt az óriási hibát, hogy rögtön a zseniális könyv elolvasása után megnéztem a filmet. És földhöz is vágtam azonnal dühömben, mert teljesen mást láttam a filmben, mint amit én elképzeltem magamnak. Szidtam a rendezőt, hogy ezt az álomszereposztást hogyan hagyta semmibe veszni, szidtam a forgatókönyvírót, hogyan ronthatta el ennyire a szöveget.
Aztán higgadtam egy hetet, és megnéztem újra. Nos, másodjára azt kell mondanom, hogy egész jó film született, de kicsit jobb rendezővel lehetett volna ez mestermű is.
Gary Oldman egyszerűen zseniális Smiley szerepében, nem véletlenül jelölték több díjra ezért az alakításért, ez jó esetben sima Oscar-díj lehetett volna (rég megérdemled már Gary, csak idő kérdése, és a tiéd lesz, de nincs rá szükséged, mindenki tudja, hogy te vagy napjaink legjobb angol színésze!).
Gary mindenkit lemos a vászonról, pedig olyan játszótársai vannak, mint pl. John Hurt, Colin Firth (ebben a szerepben közel sem olyan meggyőző, mint A király beszédében, de azért hozta a szintet), Ciarán Hinds (Cézár a Róma c. sorozatból), Toby Jones. Kedvenc Benem magához képest halvány egy kicsit, a Garyvel közös jelenetekben pedig azért látszik, hogy van még mit tanulni.. Tom Hardynak van néhány jó jelenete, de szerintem messze túlhájpolják a fiút, jó, jó, de azért annyira nem.
Nagy öröm, hogy néhány mellékszerepben magyar színészek is feltűnnek (Mucsi Zoltán, Kállóy-Molnár Péter), köszönhetően annak, hogy Budapesten forgatták a film egy részét (ezzel bezzeg nem volt tele annyira a sajtó, mint a Die Harddal, pedig Bruce Willist egy lapon sem lehet említeni a filmben szereplő színészekkel, de hát ez van). Budapest is saját jogán és nevén szerepel nagyon szép képekkel, jó érzés viszontlátni a filmvásznon.
A film jól tükrözi a regény hangulatát: hideg, rideg, érzelemmentes. Nagyon jól sikerült bemutatni a 70-es évek atmoszféráját, a kamerakezelés brilliáns: a színészek egy-egy tekintetéből kiolvasható egy egész emberi sors. Ami miatt nem lett mestermű: a rendező elkövette az a hibát, hogy túlságosan visszafogta a színészeit, hagyni kellett volna őket játszani, a másik probléma pedig a vágás: időnként nem elég feszes a film, nem tudja fenntartani az intenzitást, kizökkenünk, és néhány jelenetet fel kellett volna cserélni időben.
Összességében egy jó film született, az angol film ismét megmutatta, hogy mire képes.
Ahogy olvastam, eldőlt, hogy folytatják a filmet, már készül a forgatókönyv, remélem a rendezőt lecserélik, és végre láthatunk egy nagyon jó John le Carré filmadaptációt.