John le Carré: Hajsza

Észrevettétek már, hogy egy jó könyv folytatása mindig gyengébb, mint az alapmű? Most sem történt másképpen sajnos.

A Karla-trilógia második könyvén látszik, hogy bestsellernek írták. És az soha nem szokott összejönni. Miért nem? Mert az író annyira szórakoztatni akarja az olvasóját, hogy közben elvész az az eredetiség, ami miatt ténylegesen bele lehet feledkezni a könyvbe.

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért: Bill Hayden lebukott, a brit hírszerzés összeomlott, Smiley-ra vár a feladat, hogy újraépítse. Rá jellemző alapossággal ezt meg is teszi, de közben rájön, hogy Bill bizony valamit nagyon el akart titkolni előle. A szálak egy honkongi bankszámlához vezetnek, amin csak gyűlik a tisztázatlan eredetű pénz. Smiley megbízza Jerry Westerbyt, az arisztokrata származású ügynököt, aki főállásban nőcsábász életművész, hogy a Távol-Keleten és Indokínában keresse Karla nyomát..

Nos, van itt minden: kínai maffiafőnök, ópiumban fuldoklunk, csotrogány repülővel menekülünk Hongkongból, elveszítjük Saigont, majd szépen lassan elveszítjük a fonalat is.. Bizony ez a legnagyobb probléma: annyi mindent akar elmondani a könyv, hogy képtelenség követni a szálakat. Pláne, hogy a zseniális első rész ereje éppen a minimalizmusban rejlett, most annyira túlburjáznó, sokrétű cselekményt kell(ene) befogadni, ami egy idő után  már nagyon fárasztó.

A szöveg amúgy továbbra is zseniális: szépirodalmi szintű, miközben a hétköznapi kémzsargont is teljes mértékben el lehet sajátítani belőle, úgy, hogy nem lesz unalmas (egy mondaton belül a legvaskosabb trágárságtól képes eljutni le Carré filozófiai mélységig, azért ez nem semmi nyelvi bravúr!). 

A történetben fontos szerepet játszik az amerikai titkosszolgálat is, a leghumorosabb jelenetek azok, amikor a britek és amcsik húzzák egymást, és amikor az amcsik jó cowboy módjára be akarnak menni rendet csinálni a területre, de a britek arisztokratikus fölénnyel ledumálják őket erről.

A könyvben sajnos nincs igazán boldog vég: Jerry Westerby ugyan megoldja az ügyet, de szerencsétlenségére beleszeret a kínai maffiavezér barátnőjébe, amit ugye élve nem lehet megúszni. Smiley ugyan talpra állítja a brit hírszerzést, de Karlához nem kerül közelebb, és jellemző módon azzal köszönik meg a munkáját, hogy elküldik nyugdíjba.

Ha nem olvastam volna az első könyvet, azt mondanám, hogy ez egy jó könyv, de mivel olvastam, ezért csak azt tudom mondani, hogy egy jól sikerült utánérzés. Most már azért is elolvasom a harmadik könyvet, hogy végre megtudjam, hogyan sző végzetes hálót Karla köré Smiley!