Lev Tolsztoj: Anna Karenina

És ímhol, az első vendégblogger bejegyzés! A szerző anonim kíván maradni, annyit elárulok róla, hogy nőnemű, egy nagyon jó barát(h)nőm és kolléganőm. A kritika teljesen az ő írása, nem nyúltam bele sehol. Olvassátok, véleményezzétek 😉
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Tipikusan az a könyv, amit 1. a pasik nem értenek 2.a

nőknek pedig minden életfázisban mást mond. Mást üzen annak a nőnek aki már

volt szerelmes de még feleség nem volt, mást annak aki már volt szerelmes és

feleség de anya még nem  és mást annak

aki már leélt egy fél életet egy ember oldalán és átélte az anyaságot….(de azt

minden könyvről el lehet mondani)
Alapdilemma : van az a

szerelem ami elsöpör mindent (megunt férjet, társadalmi konvenciókat,anyaságot)

de csak a szerelem elég-e a boldogsághoz, az élethez… Minden nőnek el  kellene olvasni ezt a könyvet mielőtt

elhagyja a családját.
A lényeg van nekünk az unalmas

arisztokrata életet élő Anna (aki Karenina) idősödő férjjel és egy imádott 5

éves körüli kisfiúval és a sors úgy hozza, hogy találkozik a végzetével

Vronszkijjal aki szintén arisztokrata unatkozó tisztecske. Szikrázás szerelem,

Anna mindent borít. Minden adott a boldogsághoz, pénz, vibrálás, utazás közös

gyerek- mégsem megy. A nő (ki más) túl nagy árat fizetett mindezért és bár

viszonozzák a szerelmét már azt sem érzi. Szép keretben zajlik a történés, az

elején a két szerelmes sorsszerű találkozása is a pályaudvaron indul, ahol

valaki vonat alá esik és a kettőjük sztorijának is az vet véget, hogy Anna

vonat alá veti magát végső elkeseredésében és zavart állapotában. Mindezt

párhuzamosan leköveti egy másik love story, ami nehezen indul de pont

ellentétes dinamikája van. Vronszkij megunt Anna előtti jelöltje (Kitty) rájön,

hogy jó ember az akit Vronszkij miatt elutasított (Levin) mégiscsak érdekli és

szép lassan de biztosan egymásra találnak 

lesz szerelem (ha nem is a perzselő mindent felemésztő), házasság gyerek,boldogság.

Mindezt (a két párhuzamosan futó,ellentétes dinamikájú és irányú sztorit) még

fűszerezi rengeteg tájleírás és korabeli orosz közgazdasági levezetés és gazdaságpolitikai

dilemma ami könnyen arra sarkalja az olvasót, hogy letegye és ne kezdjen újra

bele.
Mindezek ellenére én már

kétszer olvastam és gondolom egyre többem fogják a kezükbe venni a belőle

készült új mozi után.
Tovább a blogra »