KultúrBarát(h)ok

Három nagyon jó okom volt, hogy kíváncsi legyek a filmre: John le Carré, Gary Oldman és Benedict Cumberbatch (bocs Ben, bírlak, de azért Garyt még nálad is jobban!) John le Carré a kortárs angol irodalom emblematikus alakja, kémregényeire Hollywood is lecsapott, de természetesen nem tudtak mit kezdeni a tipikusan angol történetekkel: sem a Panamai szabó,… Tovább »

I Itt ma bizony vér fog folyni! Hála a jó égnek, végre vége az Alkonyat sagának, nagyon elegem volt már a vértelen, vega vámpírból, akik halál unalmasak voltak és szikrányi szexepil sem szorult beléjük (na mondjuk, ahhoz színész is kellett volna, de a filmben csak biodíszleteket láthattunk helyettük). Azért, hogy a húgom szóba álljon velem, … Tovább »

Tavaly láttam A fekete hattyú című filmet (ezért kapott megérdemelten Oscar-díjat Natalie Portman), nagyon tetszett, és megígértem magamnak, hogy egyszer meg fogom nézni a Hattyúk tava című balettet. Az alkalom a két ünnep között jött el, ugyanis az Uránia Moziban leadták a moszkvai Bolsoj Balett (a balettszakma csúcsa) előadásában Csajkovszkij világhírű darabját.  Nos, két dolog… Tovább »

Hidegen hagyott a kémek világa. Eddig. Na persze, minden James Bond filmet megnéztem, de az eszembe se jutott, hogy kémekről szóló könyvet kellene olvasnom. Aztán egyre több helyen olvastam, hogy John le Carré csodákat alkotott a műfajban. És egyre kíváncsibb lettem. Végül kivettem a könyvtárból találomra egy John le Carré könyvet. Tényleg véletlenszerű volt, mivel… Tovább »

Előzetesen azt kell tudni, hogy színházfüggő vagyok, ezen belül musicalfüggő. A telefonom pinkódja pedig hosszú évek óta 24601. Igen, ez Jean Valjean száma. Egy régi színházi előadásra emlékére, még középiskolás koromban láttam a Rock Színházban Földes Tamás főszereplésével (Szinetár Dóra volt Gavroche), és amit azóta sem tudott felülmúlni  nálam egyetlen musical sem.  A musical Victor… Tovább »