Hisztéria

Londonban járunk, 1880-ban. Mortimer, a szépreményű ifjú orvos (Hugh Dancy, nem tudom, mit csinált eddig, de a látottak alapján nem is érdekel) a kor leghíresebb orvosának, Dr. Robert Darlymple-nek (Jonathan Pryce fergetegesen jól komédiázik, lubickol a szerepében) a segítője lesz. És hogy mivel foglalkozik a köztiszteletben álló doktor? Hisztériás hölgyeket kezel sajátos módon: kézi úton stimulálja a libidójukat. Miután ifjú hősünk szolgálatba áll, rendkívüli módon fellendül az üzlet, a doktor tipikus jókislány lánya  (Felcitiy Jonesnak vannak jó pillanatai, de nem nagyon tud mit kezdeni sablonszerepével) pedig készen áll férjhez menni hozzá. Szóval minden szépen halad a dögunalmas boldog vég felé, azonban akad egy kis gond: Mortimer keze egyre kevésbé bírja a gyűrődést, a hölgyek nem elégedettek, az üzlet befuccsol. Ámde jön a mentő ötlet: Mortimer műszaki újításokért rajongó arisztokrata barátja (Ruppert Everett nagyon jó, tökéletesen hozza az unatkozó nagyvilági ifjat) egyik kütyüjéből megszületik az a segédeszköz, ami vibrátor néven terjedt el később az egész világon. Teljes siker, a hölgyek teljes mértében elégedettek, Mortimer dúsgazdag lesz. Nos a munka már rendben van, már csak a szerelmi életet kell rendbe tenni: a doktornak ugyanis két lánya van.. Charlotte (Maggie Gyllenhaall nem igazán hozza a tőle megszokott színvonalat, túljátssza a szerepét, nem túl meggyőző) teljes mértékben különbözik a húgától: szüfrazsett, árvaházat vezet, szókimondó, talpraesett, szellemes. Először rettenetesen utálják egymást Mortimerrel, de ahogy az lenni szokott, a helyzet szépen lassan változik: amikor Charlotte a börtönből szabadul (miért került oda? Bepancsolt egy rendőrnek a húga és Mortimer eljegyzésén..), Mortimer megkéri a kezét, amire némi gondolkodás után boldogan igent rebeg az ifjú hölgy.

A film igaz történeten alapul. A sikamlós témát igazi viktoriánus prűdséggel ábrázolják, remek helyzetkomikumoknak lehetünk tanúi, hatalmasakat nevettem a film nézése közben. Azonban azt kell mondanom, hogy az alkotás sajnos rettenetesen közepes lett, nem éri el egy játékfilm színvonalát, tévéfilmnek viszont elmegy. Egyszer. De többször nem.