True Lies – Két tűz között
Mit tehet az ember, ha egy hétre egy ágyban marad az influenzával? Aludni ugye nem tud, olvasni nem tud (ez egy olyan könyvmolynak mint én, igazi sorscsapás!), mit csinál? Tévét néz. Sokat. És a sok szemét között időnként gyöngyszemre lel. Például a True Lies (Két tűz között) című filmre, ami nem mai termés, hiszen 1994-ben készült. Régen láttam, naná, hogy végignéztem. És halálra nevettem magam rajta (természetesen minden nevetés köhögőrohammá fajult, de ez nagyon nem tudott érdekelni, kevés a jó film manapság, ennyi áldozatot megér, nem?).
Lássuk, miről is szól ez a szórakoztató akció – vígjáték. Harry Tasker (Arnie) kettős életet él: kémként működik, de a felesége, Helen (Jamie Lee Curtis) úgy tudja, hogy egyszerű számítógépügynök. Sokáig rendben is megy minden, Arnie látványos akciók közepette aprítja az ellent, ámde egy nap beüt a ménkő: Jamie úgy tűnik félrelépett egy kémmel. Arnie először összeomlik, aztán úgy dönt, ha az asszonynak izgalom kell, hát megkapja. Amúgy éppen egy arab terrorista akarja felrobbantani némi atombombával az USA nagyvárosait, tehát Arniéknál éppen a legrosszabbkor ütött be a házassági válság, és, ahogy az lenni szokott, a két ügy összeér: Jamie megtudja, hogy Arnie kém, kicsit morcoskodik, aztán persze segít apának megmenteni a világot. Helyreáll a családi béke, anya is beáll kémkedni, öröm, boldogság.
A film nagy erőssége, hogy nem veszi komolyan magát: bár látványosak az akciók is, igazából a humor emeli az átlag fölé a filmet. Helyzetkomikumok sorát látjuk, egyetlen poént sem hagynak ki (az abszolút kedvencem: Arnie, anélkül, hogy az arcizma megrezzenne, szépszámú terroristát tesz hidegre, Jamie bámulattal nézi, és megjegyzi: A férjem egy Rambo!). Arnie ahhoz képest, hogy a színészi eszköztára kb. két arcmozdulatra korlátozódik, egész meggyőző, Jamie Lee Curtis nagyon jó színésznő, neki ez a szerep ujjgyakorlat, lubickol is benne rendesen. Tom Arnold a barát és kémtárs szerepében kitesz magáért, Tia Carrere nem túl jelentős szerepében jól néz ki, és ennél több nem is kell ehhez a filmhez.
Jó volt látni Charlton Hestont Arnie főnökeként, Ben Hurnak is vígjáték is jól állt.
A film kapcsán néhány gondolat a két főszereplőről: Arnold Schwarzeneggert emberként tisztelem (egy ausztriai rendőr fiából lett Kalifornia kormányzója, ez nem mindennapi teljesítmény, le a kalapot előtte, tényleg!), de színészként a nem minősíthető kategóriába tartozik. Testépítőből lett akciófilmsztár, egy korszak bálványa, ezt senki nem veszi el tőle. A Conan, a barbár hozta meg neki a sikert, majd a Terminátor figurájával véglegesen beírta magát a filmtörténetbe. Az én személyes kedvencem a Terminátor 2, és a Vörös zsaru (naná, mert Budapesten forgatták). Aztán a kilencvenes években Arnie okosan rájött, hogy ha talpon akar maradni Hollywood gyilkos világában, váltania kell: először vígjátékokkal próbálkozott, ezek közül csak a Junior volt igazán sikeres, majd még bevállalt egy-két akciófilmet, amelyekkel azonban már nem érte el a korábbi sikereket, ezért átnyergelt a politikára. Kalifornia kormányzójaként nem írt történelmet, de nem is bukott nagyot, emelt fővel távozhatott a posztról. Aztán jött a magánéleti botrány, amiből lábadozva újraindította filmes karrierjét: A feláldozhatók 2. részében Stallonéval jó párost alkottak, de a nagy visszatérésnek szánt film nem igazán sikerült, remélem, Arnie minél előbb visszatér.
Jamie Lee Curtis két híres hollywoodi sztár: Janet Leight és Tony Curtis lánya. Kiváló komika, aki azonban nem igazán futotta be azt a pályát, amire tehetsége predesztinálta volna: a Kék acél, A hal neve Wanda, és persze a Két tűz között jó filmek, de nem tették őt sztárrá. Amit egyébként nem is bán, saját bevallása szerint neki fontosabb a boldog családi élet, mint a karrier, nem hiányzik neki Hollywood. Hollywoodnak viszont hiányozhatna, jó lenne újra látni filmen.
Összefoglalva tehát: időnként érdemes régebbi filmeket nézni, mert a nosztalgián túl remekül lehet rajtuk szórakozni, és megint meg lehet állapítani, hogy akkor bezzeg még voltak jó filmek..