Neil Gaiman: Sosehol

Hogy kicsoda Neil Gaiman? 1960-ban született lengyel bevándorlók gyermekeként Angliában. Egészen fiatal korától kezdődően hatást gyakorolt rá a sci-fi és a fantasy, többek között Tolkien és Ray Bradburry művei. A 80-as évek elején belekóstolt az újságírásba, cikkeket és könyvkritikákat írt. 1984-ben jelent meg első könyve, a Duran Duran zenekar története.

Sok műfajban alkot, legnépszerűbb alkotásai talán a képregényei, elsősorban a Sandman-sorozat, ami a műfaj klasszikusának számít. Prózaíróként különös, stílusba nehezen besorolható történeteket ír, mint pl. a Csillagpor (amelyből egy egészen rossz film készült). A nagy áttörést a 2000-es Amerikai istenek hozta meg neki, minden könyves díjat megkapott érte, és a nem sci-fi olvasok körében is népszerűvé tette. Gyermekkönyveket, dalszövegeket, forgatókönyveket is ír.

A Soseholt minden könyves blog az egekbe dicsérte, ezért nagyon kíváncsi lettem rá. Igazából a műfaji besorolása ragadott meg: urban-fantasy, ilyen sem volt még, mi lehet ez? 

Már a kötet címlapja is hívogató, elindítja a fantáziát. Aztán az ember kinyitja a könyvet, elkezdi olvasni az első oldalt, és mentethetetlenül rabja lesz a történetnek. Együltömben végigolvastam, és a végén csalódottan néztem fel: ne már, tényleg vége van?

Richard Mayhew a fiatal üzletember jó úton van a fényes karrier, szép feleség és a dögunalmas, ámde kellemes élet felé. Aztán egy este a menyasszonyával éppen vacsorázni igyekeznek, amikor meglát egy koszos lányt az utcán feküdni. És valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy érzi, segítenie kell neki. Így is tesz, ámde jótette jutalmául nem jót kap, hanem sokkot: a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. 

Érdekes társaságba csöppen: Ajtó – így hívják a lányt, akit megmentett, egy nemesi család tagja, aki családja gyilkosát üldözi, de Carabas márki a lenti London emblematikus alakja, szívességeket kér és kap, ő az alfa és az omega, egy titokzatos figura, aki bűn és erény határvonalán egyensúlyoz, és Vadász, akinek az a hobbija, hogy a világ legnagyobb szörnyeivel áll ki párviadalra,  lesznek az útitársai a fantázia világában.

A nyomozás közben folyamatosan változik a tér és az idő, a fenti és a lenti London párhuzamosan éli életét, és miközben a két hihetetlen beszélőkével megáldott bérgyilkos, Mr. Croup és Mr. Vandemar elől menekülnek, találkoznak egy igazi angyallal, Islingtonnal is (akinek megvannak a maga sötét titkai..)

Hosszú az út, de végül mindenki megtalálja saját magát, mi pedig kétségbeesetten keressük a bejáratot a varászlatos lenti Londonba, hogy soha ne legyen vége a fantasztikus kalandoknak.

Varázslatos a könyv, végtelen fantáziával és humorral írta meg Gaiman. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, de vigyázat, azonnali függőséget okoz!

A könyvből a BBC Rádió készített hangjátékot az idén, ha leülepszik bennem a könyv, biztosan meg fogom hallgatni (és egyáltalán nem azért, mert Benedict Cumberbatch adja a hangját Islington angyalnak..).