Eltelt néhány év, amíg nem találkoztunk Gordon Zsigmonddal. Nincs túl jó passzban: éppen egy hullaházban áll, és a nevelt lánya holttestét kell azonosítania. A jó hír az, hogy egy másik holttest fekszik a boncasztalon, a rossz az, hogy ha már így alakult, ideje megkeresni a tékozló lányt Budapesten. Ha nem mondtam volna még, 1956 októberében vagyunk. Így Zsigmond és neje felül az utolsó Bécsből (merthogy közben áttette oda a székhelyét) Budapestre tartó vonatra, és a forradalom vérzivatarában kétségbeesve keresni kezdik a lányukat.
Kondor Vilmosból az előző regény óta profi író lett, vagyis a noir stílus megmaradt, de sokkal tudatosabban ír. Továbbra is maximálisan kiszolgálja az olvasót, a krimi minden műfaji kívánalmainak eleget tesz, végig izgalmas marad a könyv, azonban a karakterek már sokkal kifinomultabbak, érzékenyebbek, mint korábban.
A könyv hitelesen mutatja be a forradalmi Budapestet, továbbra is megmarad a filmszerűség, de a szereplők sorsa mélyebben megérinti az olvasót, tiszta szívvel szurkol Gordonnak, hogy sikerüljön a családegyesítés.
Gordon Zsigmond alapjában nem változott (fanyar humora is a régi), azonban sokkal érettebb lett: nincsenek illúziói, kicsit talán meg is keseredett (na mondjuk ezt nem csodálom, időközben vendégeskedett egy kicsit Péter Gáboréknál az Andrássy úton, azt nem könnyű kiheverni), azonban teljesen új oldaláról mutatkozik be szerető apaként és férjként. A fiatal lányokkal soha nem könnyű, hát még akkor, ha egy hétpróbás gazemberbe szeretnek bele egy forradalom kellős közepén..
A könyvben fontos szerepet kapnak a mellékszereplők, figyelemmel kísérhetjük a forradalmi lázban égő ifjakat, riadtan figyelő idősebbeket, és a bölcsen beszélő legidősebbeket. A kávéházak kora már lejárt, füstölgő autóroncsok, felborult villamosok, titkos búvóhelyek mentén vezet utunk, melynek vége egy új kezdet..
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a Kondor Vilmos – könyvek filmért kiáltanak, szerintem biztos a nemzetközi siker!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: