KultúrBarát(h)ok

 Diane Keaton egy antisztár: nem szexbomba, még csak nem is igazán jó színésznő, amit tud is magáról (műkedvelőnek tartja magát, nem művésznek), az egyéniségével hódit.  Habár legendává vált a Woody Allen rendezte Annie Hall-ban (Oscar díjat is kapott érte), láthattuk a  még legendásabb Keresztapában, a nem kevésbé kultikus Vörösökben, vagy újabban az Elvált nők klubjában,… Tovább »

Elsőfokú Sherlock Holmes függőségben szenvedek, és semmi esély sincs rá, hogy valaha ki fogom nőni. Az összes SH novellát többször elolvastam, most vettem meg angolul is, mert ha már úgyis fel kell turbózni az angolomat, legalább érezzem jól magam közben. Sir Arthur Conan Doyle világában otthon érzem magam, nem véletlenül a viktoriánus Anglia a kedvenc… Tovább »

Ritkán fordul elő velem, hogy hajnalban felkelek azért, hogy egy lányregényt kiolvassak, mert annyira kíváncsi vagyok a történetre. Most ez történt. Vagyis Vass Virág nagyon szórakoztató stílusban ír, a minőségi lektűr műfajában alkot. Vajon mire utalhat a címben szereplő Amadeus? Nem, nem a híres zeneszerző korában játszódik a történet, az Amadeus egy esküvői ruha szalon… Tovább »

A harmincas évei közepén mindenki elgondolkodik azon, hogy vajon jó irányba megy-e az élete. Vajon kockáztassuk meg az ismeretlent, vagy inkább maradjunk a biztonságos, ámde halálosan unalmas kis életünknél?(én is ebben a fázisban vagyok, és meg kell mondanom, nem könnyű kérdés ez). Petra, a budapesti ügyfélszolgálati csoportvezető azt gondolja, rendben van az élete: jól fizető… Tovább »

Jane Austen: Büszkeség és balítélet Jane Austen és a Bronte nővérek az egyik kedven íróim, pedig ha valamit el lehet mondani a műveikről az az, hogy nem sok minden történik bennük. Jellemzően van egy leány, a huszas évei elején vagy a tizes éve végén, többnyire egy paplakban lakik, vagy rokona egy papnak, szegény, esélye sincs… Tovább »