Az első újság, amit előfizettem, a Nők Lapja volt. Miért? Azért, amiért mindenki: már a nagymamám is olvasta, ezért már nagyon korán az életem részévé vált. Az évek során a szerzők családtagok lettek, ma már az első egy-két sorból megmondom, hogy ki írta az adott cikket. Szegő András interjúinak nincs párja, Schaffer Erzsébet epikus leírásai melengetik a lelket, V. Kulcsár Ildikó írásai hatalmas családanyai tapasztalatokról tanúskodnak. Sorolhatnám napestig a neveket, az én kedvencem azonban Vadas Zsuzsa, akinek írásaiból sugárzik az életöröm, lebilincselő stílusban tud értekezni gyakorlatilag bármiről.
Tavasszal az a szerencse ért, hogy a Nők Lapja kiadójában tölthettem néhány szombatot egy kreatív írás kurzus okán, hatalmas élmény volt, az ott szerzett élmények hatására valóra váltottam egy gyerekkori álmot: a Werk Stílusakadémia film szakára járok.
Vadas Zsuzsával sajnos nem találkoztam személyesen a kurzuson, azonban régen terveztem elolvasni “emlékiratait”, most sort kerítettem rá. A könyv pontosan olyan lett, mint az írója: eklektikus, sodró lendületű, szórakoztató, egyedi.
Egy hosszú újságírói pálya mérföldköveit ismerhetjük meg belőle, nem titkolva a nehézségeket, a szakma árnyoldalait sem. Egyben kiváló korrajz is, melyből megismerhettem az 50-es, 60-as, 70-es évek Magyarországát is. Nem csak saját magáról mesél az írónő, hanem időrendi sorrendben a cikkeiből, az interjúiból is válogat.
Mindenkinek ajánlom, hogy tartson Vadas Zsuzsával ezen az izgalmas időutazáson, nem fog csalódni, minden korosztály jól fog szórakozni, az idősebbek jót nosztalgiázhatnak, a fiatalok megismerhetik a születésük előtti időket, hamisítatlan Nők Lapja stílusban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: