A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. Például:
– abból, hogy vallja, borban az igazság, ezért pár pohár után az asztalt kezdi csapdosni, és kijelenti, hogy mindig neki van igaza.
– abból, hogy a tésztát édességnek tekinti, mákkal, dióval, lekvárral eszi, és ezzel idegrohamba kerget minden becsületes olaszt
– abból, hogy míg az angol búcsúzás nélkül távozik, a magyar távozás nélkül búcsúzik.
És íme néhány gyöngyszem iskolai dolgozatokból:
– a mocsári vész 1526-ban volt
– a századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat
– Arany János a velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra
Ez a kis ízelítő a könyvből is mutatja, hogy újabb merényletet indított a nevetőizmaink ellen Lackfi János, aki az egyik legjobb és legeredetibb kortárs író. A Milyenek a magyarok című szellemes, eredeti könyvét imádtam (=betegre nevettem magam rajta), kíváncsian vártam a folytatást. Nos, a papírforma sajnos beigazolódott, nem lett olyan jó, mint az első rész, de ettől még nagyon jól szórakoztam rajta.
A könyv első fele fenomenális (azt hiszem szereztem néhány olvasót a kiváló írónak, mert olyan jókat kuncogtam a vonaton, amikor olvastam, hogy többen rákérdeztek, min szórakozom olyan jól), nyelvi lelemények sora melengeti erre éhes lelkünket. Azonban sajnos a közepétől lassan, de biztosan csitulni kezd a lobogó szellem, ha nem is válik unalmassá, de ellaposodik a könyv. Ezzel együtt mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el, mert újra eszébe juttatja az író, hogy milyen gazdag a magyar nyelv, és az értő szellem milyen sokrétűen, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan tud játszani finom húrjain.
Jó könyv, megmutatja, hogyan tudunk jókat nevetni magunkon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: