Az első próbálkozásom a konyhában nagyon égő volt. Szó szerint: lángolva égett a Stahl Judit könyvéből sütött torta, óriási szerencsémre a gázszerelő mester apuka kéznél volt, hogy elhárítsa a problémát, és megvigasztalja hüppögő kislányát. Azóta eltelt kb. 4 év, én pedig az abszolút nulláról szépen lassan elindultam felfedezni Kulinária szépségeit. A hétvégéim ma már a kísérletezés jegyében telnek, mindig sül-fő a konyhában valami finomság, vasárnap délután pedig standard program a sütijárat: azaz a hétvégi termésből a tesóméknak és a mamának járó ellátmány eljuttatása a célszemélyekhez. Hosszú volt az út idáig, és mivel én tényleg könyvből tanultam meg az alapokat (na és persze rengeteg pénzt elvertem főzőiskolára, és még mennyit fogok…), ahogy mondani szoktam Stahl Judittól tanultam főzni, Mautner Zsófitól pedig fűszerezni.
Az első gasztroblog, amit elkezdtem olvasni, az a Chili&Vanília volt, nagy rácsodálkozás volt részemről a konyhaművészet végtelen szépségeire. A mai napig Zsófi a kedvencem, ha nincs ötletem a hétvégi menühöz, “hozzá” szoktam elsősorban fordulni. Természetesen mindkét szakácskönyvét megvettem, és amint megláttam, hogy megjelent egy újabb, azonnal megrendeltem, anélkül, hogy elolvastam volna, miről szól. Jól meglepődtem, amikor megláttam, hogy ezúttal nem a tőle megszokott ízorgia fogadott, hanem alaprecepteket mutat be abszolút kezdőknek. Kicsit mérges voltam magamra, hogy sikerült így benéznem ezt a könyvet, madártej és piskóta már megvolt köszi, csendben letettem a könyvespolcra, és el is feledkeztem róla. Aztán ma délután keresgélés közben levertem a polcról néhány írásművet, és kicsúszott a dvd melléklet a könyvből, pontosan a lábam elé. Jelnek vettem, és belenéztem. Ott is ragadtam, ahogy illik, vasárnap délutáni programnak tökéletes volt (csúsztam is a sütijárattal, bocs, mama!), és jól rácsodálkoztam arra, hogy mennyi mindent nem csinálok jól. A hagymavágásról is tanultam új praktikát, a főzelék önmagával való sűrítése már ismerős volt egy korábbi receptből, de jó volt feleleveníteni, a szaftos csirkemellen teljesen kiakadtam (végre megtudtam, miért nem lesz mindig olyan száraz az általam sütött husi, legközelebb már a látottak alapján fogok eljárni). A csirkepörköltnek soha nem mertem nekiállni, mindig nagyon bonyolult ételnek tartottam, erre most a saját szememmel láthattam, hogy ez koránt sincs így, úgyhogy a jövő vasárnapi ebéd kérdése eldőlt. És még a piskótáról is kiderült, hogy egy kis citromhéj mennyit tud dobni rajta, és akkor a Zsófi – féle “szimpla” almás pitéről nem is beszéltem…
Tapasztalt háziasszonyoknak (aki én még nem vagyok) valóban nem sok újat tud mondani ez a hasznos kis könyvecske, azonban kezdő konyhatündéreknek célszerű beszerezni, mert nagy segítséget tud nyújtani az alapok elsajátításához. Nagyon várom már a folytatást! (mert természetesen lesz közép és felsőfok is a főzősuliból!).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: