Mautner Zsófi: Főzőiskola felsőfokon

A karácsony nem a kísérletezgetés időszaka a konyhában. Még a legmegátalkodottabb ízvadász is régi, hagyományos recepteket keres erre a különleges alkalomra, amelyek az otthon melegét, a család oltalmazó szeretetét árasztják. Minden háztartásban megvan a hosszú évek óta változatlan menü, amelyen változtatni nem lehet, mert az szentségtörés lenne. Nálunk is esélytelen a húsleves-rántott hús-rántott hal-krumplipüre-kókuszgolyó-bejgli kör megbontása, az egyetlen, ami évente változik, az a torta, de érdekes módon mindig jól bevált receptet szoktam választani ahhoz is, pedig az év egyéb napjain imádok kreatívkodni a konyhában. 

Mautner Zsófi gasztroblogja volt az első, amelyen rácsodálkoztam arra, hogy milyen változatos, izgalmas tud lenni a kulináris kalandozás, azóta is rengeteg ötletet “loptam el” tőle, neki köszönhetően telt meg különleges ízekkel a családi recepttár. Éppen ezért volt bátor húzás tőle, hogy elindította a Főzőiskola című szakácskönyvsorozatot, amelynek immár a harmadik részét lapozhattam végig mohó kíváncsisággal. Semmi különlegesség, “csak” a klasszikus karácsonyi receptek. Nem ez a szokásos arca Zsófinak (tőle alapból valami nagyon különlegeset várna a hozzám hasonló kezdő konyhatündér), de azért a stílusa még így is megmutatkozik a receptekben. Sorjáznak az apró fortélyok a leírásoknál, amelyeknek köszönhetően biztosan nem vallunk szégyent a család előtt olyan hagyományos finomságokkal, mint a zserbó, aranygaluska, vagy akár a halászlé.

Őszintén megmondom, ezúttal nem hoztak igazán lázba a receptek, ami nem a szerző hibája, egyszerűen én nem szeretem azoknak az ételeknek a nagy részét, amelyeknek a helyes elkészítési módját minden részletre kiterjedően leírja. Ki nem állhatom a libát, a kacsát, a steak-et, a rákot, a feketekagylót pedig látni sem bírom, nem hogy megenni. Így maradtak a desszertek, amelyek közül azonnal beleszerettem két olyan klasszikusba, amelynek még nem mertem nekiállni: a zserbó és a flódni abszolút kipróbálós kategória, és több különleges likőrfajára is szemet vetettem (még mindig antialkoholista vagyok, de a kókusztejes tojáslikőr vagy a házi tejkaramella-likőr nagyon jól fog jönni a desszertek ízesítéséhez). 

Összességében egy korrekt, jól szerkesztett, hasznos szakácskönyvet kaptunk,  a szokásos Mautner-színvonal, alapvetés a karácsonyi menü összeállításához!

8/10