Lány létemre nem igazán vagyok oda a romantikus filmekért (a könyvekért pedig pláne nem), mert mindig azzal érnek véget, hogy a főszereplők boldog mosollyal arcukon beeveznek a házasság pillecukros révébe. Pedig az igazi kalandok csak akkor kezdődnek, amikor a közös lakás ajtaja rázáródik a párra. Mert a szerelem rózsaszín köde túl gyorsan tovaszáll, maradnak a szürke hétköznapok, és a két embernek össze kell csiszolódnia, meg kell tanulniuk együtt élni. Ami nem mindig sikerül, sokan találják magukat néhány év múlva a válóperes tárgyaláson, nem értve, hol siklott félre a kapcsolatuk, hol veszett el a varázs a közös út kacskaringós ösvényén.
Az idei év egyik legnagyobb filmsikere éppen erről szól: hogyan jut el egy boldog fiatal pár odáig, hogy túlzás nélkül meg akarják ölni egymást? Baráti tanács alapján úgy döntöttem, hogy előbb a könyvet olvasom el, és csak utána nézem meg a David Fincher által vászonra álmodott történetet. Most jutottam el odáig, hogy nekiálljak a Gillian Flynn bestsellerének, amely azonnal rabul ejtett, le sem tudtam tenni, addig faltam a betűket, amíg tartottak az oldalak. Rendkívül jó stílusban került megírásra a könyv, amely minden, csak nem romantikus lányregény, egy kőkemény kapcsolati dráma, kiváló thriller, zseniális befejezéssel.
A poros kisváros életét fenekestül forgatja fel, hogy váratlanul eltűnik a kedves, jóravaló fiatalember, Nick Dunne szép, fiatal felesége, Amy. Mindenki értetlenül áll az események előtt, az ifjú pár boldognak tűnt, először mindenki sajnálja a férjet, de aztán egyre több momentum arra mutat, hogy ő a felesége gyilkosa…
Nagyon jó dramaturgiai húzás, hogy a férj és a feleség gondolatait egymással párhuzamosan kísérhetjük figyelemmel, döbbenten olvashatjuk, hogyan távolodott el egymástól a gerlepár az évek során, milyen okok vezettek odáig, hogy földi pokol lett a családi mennyországból. A romantika csak nagyon érintőlegesen van jelen a történetben, egy izgalmas thriller kerekedik a párkapcsolati tragédiából, amely még a legutolsó oldalon is tud meglepetéssel szolgálni olvasójának. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, a történet kiválóan végig lett vezetve, ennek eredményeként a könyv a letehetetlen kategóriába tartozik, kíváncsian várom a filmet!
Zseniális könyv, kötelező darab!
10/10
Igen, mindig így vagyok én is, először mindig a könyv, mert az az igazi, a filmet meg vagy eltalálják vagy nem, legtöbbször a vagy nem jön be:-))))
Volt bizony csalódás:-) Fincher jól összerakta a filmet, a színészi játékra sem lehetett panasz (még az általam nem sokra tartott Ben Affleck is meg tudott lepni),de a könyv zsenialitása hiányzott belőle:-) 8/10 a film nálam::-)
Szeretem én is előbb elolvasni a könyvet, mint a filmet látni belőle, szinte mindig jobb a könyv, most viszont előbb a filmet néztem meg, ami így a könyv ismerete nélkül remeknek tűnt, kíváncsian várom a véleményedet, hogy a könyv után nem lesz-e benned csalódás:-))))