Nem igazán hatnak meg a youtube sztárok, ritkán figyelek oda a róluk szóló hírekre. Ezúttal azonban boldogan tettem kivételt. Tényleg annyira nem voltam képben, hogy a tévében csodálkoztam rá egy Gálvölgyi interjúra, amelyben a művész úr egy versmondásáról beszélt, amely felrobbantotta a netet. Halálosan kíváncsi lettem, miről is van szó. Tehát adva van egy bulis szám bizonyos Pixa&Kis Grófó között, amely nagy népszerűségnek örvend a célcsoportban. Gálvölgyi János pedig versformában adta elő a szöveget, zseniálisan!
Nem vagyok sznob, mélyen hiszem, hogy a kultúra minden ága-bogának megvan a létjogosultsága, ha ahhoz van kedvem órákig elhallgatom a mulatós zenét, komolyabb hangulatomban pedig jöhetnek a versek (alapjáraton amúgy musical és rockopera függő vagyok). Véleményem szerint nem a műfaj a lényeg, hanem az előadó, pontosabban az ő hitelességétől, szakmai tudásától és alázatától függ, hogy mennyire érinti meg a lelkünket a produkció. Nem véletlenül létezik egy olyan szakma, hogy előadóművész, hiszen egy alkotás eljuttatása a nézőkhöz nagyon is komoly feladat. Számomra erről szólt ez a hirtelen kialakult netes rumli.
Nézzük az eredeti dalt:
Helyes kis buli dal, nem több. Elmegy, de semmi maradandó nincs benne.
Ha most ez után megnézzük Gálvölgyi előadásában ugyanezt a szöveget, egyrészt lemegyünk hídba, hogy mit hozott ki a nem éppen shakespeare-i mélységű szavakból, másrészt pedig újra eszünkbe jut, hogy a művész úr nemcsak kiváló komikus, nagyon erős drámai erővel is bír. Tiszta szívemből kívánok sok sikert Kis Grófó-nak (ez nem gúny, komolyan mondtam!), de biztos vagyok benne, hogy nem marad olyan sokáig az általa választott pályán, mint Gálvölgyi, aki nem véletlenül kedvence hosszú évtizedek óta a nézőknek. A buli is jó és kell, de hosszú távon elveszíti a versenyt a művészettel szemben.
Ősszel tutira elmegyek megnézni színházba Gálvölgyit, mert túl régen láttam, addig is mentem megnézni régi kedvencemet, amelyben szintén ismert dalok kerülnek terítékre:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: