<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>KultúrBarát(h)ok</provider_name><provider_url>https://kulturbarathok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Baráth Zsuzsanna</author_name><author_url>https://kulturbarathok.cafeblog.hu/author/barath_zsuzsanna/</author_url><title>Kása</title><html>&lt;div class=&quot;separator&quot; style=&quot;clear: both; text-align: center;&quot;&gt;
&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/-eXJL0l248Pc/UNsi4Bi1XnI/AAAAAAAADUc/RMNJdgYJCqk/s1600/M.+Kiss+Csaba+-+K%C3%A1sa+008.jpg&quot; imageanchor=&quot;1&quot; style=&quot;margin-left: 1em; margin-right: 1em;&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;320&quot; src=&quot;https://kulturbarathok.cafeblog.hu/files/2012/12/M.-Kiss-Csaba-Kása-008.jpg&quot; width=&quot;240&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
Kása, azaz Kásás Tamás, Magyarország legjobb vizipólósa. Ezt nem én mondom, hanem a szakma.&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
A vizipólóban hosszú évekig mi, magyarok voltunk a világ legjobbjai. Athén, Sidney és Peking olimpiai aranya után az idei ötödik hely Londonban hatalmas pofon volt. Jómagam is csak ültem a meccs után, és nem hittem el, hogy nélkülünk játszák a döntőt, véget ért az aranykor. Ma már tudjuk, hogy a Kemény-éra, amelyben én felnőttem, szintén véget ért, hiszen Kemény Dénes nem vállalta tovább a kapitányi teendőket, viszont ő lett a sportág hazai elnöke, tehát a jövő biztató.&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
Az elmúlt kb. 15 évben a vizipóló alapvetően két emberről szólt: Kemény Dénesről és Kásás Tamásról. Kásás, vagy ahogy egy ország hívja, Kása egy öntörvényű zseni, ha nincs kedve játszani, akkor ott sincs a pályán, de ha jó napja van.. Ha látta valaki a sidney olimpia döntő meccsét, az tudja, hogy miről beszélek.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
Minden létező nemzetközi kupát megnyert különböző olasz csapatokban, ráadásul háromszoros olimpiai bajnok. A három olimpiai döntőt eksztázisban éltük át (mármint én és kis családom): Athénban az első olimpiai bajnoki címnek örültünk, Sidneyben Kása volt az isten, ő nyerte meg nekünk az olimpiát, Peking uncsi volt, az amcsik nem voltak ellenfelek. Peking után aztán kezdett akadozni az arany-gépezet: nem jöttek a tornasikerek, de mindenki legyintett: majd az olimpiát megnyerjük. Aztán jött a sokk: az ötödik hely.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
Én nem igazán értettem, hol mentek félre a dolgok, ebből a könyvből végre megtudtam. De nemcsak ezt: Kása röviden összefoglalja eddig életét, kegyetlen őszinteséggel írja le, hogy az élsportolói lét minden, csak nem fáklyásmenet, a sikerekért nagyon keményen meg kell dolgozni, a magánéletet be kell áldozni az aranyakért. Lezárás ez a könyv, egy csodálatos sportpályafutás lezárása. És egy új élet kezdete: Kása Amerikába megy, gyerekeket fog tanítani.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;
Köszönjük a három olimpia aranyat, a szép pillanatokat, a hatalmas csatákat, sok sikert kívánunk a &quot;civil élethez&quot;, te vagy a bajnok! &lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://kulturbarathok.cafeblog.hu/files/2012/12/M.-Kiss-Csaba-Kása-008-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>