KultúrBarát(h)ok

Amikor megkérdezik tőlem, miért vagyok még mindig egyedülálló (ami eléggé értelmetlen meghatározás, nem vagyok egyedül, ott a családom, immár két bűn rossz, de imádni való kutyával, nálunk mindig zajlik az élet), mindig elmondom, hogy racionális közgazdászként tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy jó párkapcsolat működtetése (amelynek szerintem az lenne az egyik alapismérve,  hogy mindkét fél… Tovább »

A karácsony nem a kísérletezgetés időszaka a konyhában. Még a legmegátalkodottabb ízvadász is régi, hagyományos recepteket keres erre a különleges alkalomra, amelyek az otthon melegét, a család oltalmazó szeretetét árasztják. Minden háztartásban megvan a hosszú évek óta változatlan menü, amelyen változtatni nem lehet, mert az szentségtörés lenne. Nálunk is esélytelen a húsleves-rántott hús-rántott hal-krumplipüre-kókuszgolyó-bejgli kör… Tovább »

Riasztóan felszínes világban élünk, manapság csak a pénznek, az anyagi javaknak van értéke, az embernek, az emberségnek nincs. Még a moziban is a képregényhősök hódítanak, pedig az igazi nagyság csendben, a reflektorok fényétől távol mutatkozik meg. A celebek, a percemberek mellett kevés szó esik a hétköznapok hőseiről. Pedig az az anya, aki a mai világban… Tovább »

A gasztro-forradalom az irodalmat is elérte, Cserna-Szabó Andrásnak ez irányú írásai hozták meg a sikert, nem tagadom, én is kulinária-mániámnak köszönhetően fedeztem fel magamnak a kiváló fiatal penna és penne forgatót. Ugyan megvettem már régen első regényét, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag-ot, de még mindig nem juttottam el odáig, hogy el is olvassam…. Tovább »

Nem kicsit vagyok elfogult Stahl Judittal, soha nem fogom elfelejteni, hogy tőle (=az ő szakácskönyveiből) tanultam meg az alapokat a konyhában (az első próbálkozásom lángolva égett a sütőben, azért ez mostanában szerencsére már nem szokott előfordulni velem:-)). Mára már kicsit telített lett a szakácskönyvek piaca, újabb és újabb gasztrosztárok születnek és adják ki írott alapon… Tovább »

Soha nem volt Tündérország az a különleges állam, amely az Oszmán Birodalom és a Habsburgok fennhatósága közé ékelődött be, a három részre szakadt Magyarország részeként. Politikai okoknak köszönhette a létrejöttét, és természetszerűleg ugyanezen okok miatt lépett le a történelem színpadáról, miután már nem volt szükség rá. De addig rengeteg vér és szenvedés volt az ott… Tovább »

Nem könnyű dolog felnőni. Nekem máig nem sikerült (bizonyos szempontból természetesen, mert ettől függetlenül jól működöm a mindennapokban, kézben tartom az életem, nincs szükségem pszichológusra, köszönöm!), és remélem soha nem vész ki belőlem a gyermeki naivitás, időnként szívesebben élek álomvilágban, mint a komor valóságban. Mert mit ér az élet fantázia, mesék, mítoszok és persze Neil… Tovább »

Aki nálam nagyobb finomfőzelék – fan az lop, csal és hazudik. Sokáig nem értettem, mások miért gyűlölik ennyire ezt a mennyei eledelt, de idővel rájöttem, mekkora szerencsém volt, hogy anno az általános iskolában fantasztikus szakács nénik főztek a menzán, nekik köszönhetően lettem gyerekként rabja ezen éteknek. Természetesen amint alapfokon elkezdtem használni a konyhát, azonnal nekiálltam… Tovább »

Az elmúlt fél év úgy telt el, mint egy pillanat, tényleg. Húzós időszak volt a munka terén is, a filmblogba is rengeteg időt és energiát fektettem, a maradék kevés szabadidőmet pedig a konyhában töltöttem, így történhetett meg, hogy a hétvégén döbbenten álltam a könyvespolcom előtt a hegyekben állnak a rám váró könyveket nézve, mert hónapok… Tovább »

Ha pékárú, akkor Limara. Mint sokan mások, én is tőle tanultam meg az alapokat ebben a műfajban, és bár teljes mértékben kezdőnek tartom magam, mégis rengeteg finomságot készítettem már az ő segítségével a családnak (és persze magamnak). Közérthető receptek, fázisfotók, közvetlen hang, részletes leírás – ez a siker receptje, így sikerült kiemelkednie a gasztroblogok tengeréből… Tovább »